Visszatérés?

Kiléptem.
        Tettem valamit, hogy változzon az életem.
                                                           Jobb lesz ez így?
                                                                                Nem tudom.
                                                                                               Boldog vagy?
                                                                                                                  Nem.

Kiégtem. Újra és újra átélem a rossz dolgokat mind a gyerekkoromból  mind a felnőttből. Nem tudom mit csináljak. A pánikrohamaim úgy ahogy elmúltak. Kiléptem a melóhelyemről így ezáltal jobb lett, de még mindig félek az emberektől, a zajtól és a tömegtől, pedig pont, hogy ezekben eltudok rejtőzni és észrevétlen maradni. Akkor mi a baj? Az, hogy nincsenek barátaim. 

Rég elvesztettem már azt a dolgot amit mindig is imádtam magamban, hogy felhőtlenül tudok mosolyogni. Ahogy egyre jobban távolodtak el az emberek tőlem egyre halványabb lett a mosolyom, ami az erőt adta nekem. Miért mentek el az emberek? Nem vagyok elég jó a barátságukra? Amolyan szeszélyes személyiség vagyok, egyszerre fehér és fekete is, mikor éppen melyik jön elő. Ez baj lenne? Néhány sőt... nem túlzok, ha azt mondom a 90% nem ismeri a igazi arcom, mert mindig maszk van rajtam, próbálom a legjobb énem mutatni ami hiperaktív, ha épp úgy kívánja meg a helyzet, de ez az énem elfáradt, most a depresszív sötét énem van előtérben, és ameddig megint nem találok magamra ő lesz a főnök. Sokan mondják, hogy tegyek valami, szerezzek barátokat... miért? hogy aztán elhagyjanak majd más baráttért? Én már megelégednék, ha akik maradtak azokkal sűrűbben összetudnék találkozni... sokat kérek?

Nincs meg a barát lelkitársam. Szerintem sosem volt vagy, ha volt is rég nem a barátom. Felszínesek az emberek. Én szeretném minél jobban megismerni őket, mit gondolnak, éreznek. Ők miért nem kíváncsiak? Egy álca lenne? De mi az értelme? Sosem fogok rájönni ameddig nem találkozok a tényleges baráti lelkitársammal, amire egyre kisebb az esély.

Visszatérés? Hova? A jelenbe.

Mi is a jelenem?

Új munka
Új életcélok
Új dolgokat akarok kipróbálni.
Új barátokat akarok szerezni és minél több dolgot megélni velük.

Vajon egy hónap múlva ilyenkor mit fogok írni?
                                                                             Visszatérés vagy visszalépés?

Van ennek így értelme?

Nem bírtam felkelni reggel.
Késve keltem fel.
3x kellett visszamennem a dolgaimért.
Kiöntöttem a fél kávémat.
Még csak szerda van.
Dolgoznom kell.
Egyedül vagyok.

Zenét akarok egész nap hallgatni.
Utálom az emberi zajt.
Ideges leszek, ha zsivajt hallok.

Pánikrohamom volt reggel.
Utálom az embereket.
Utálom a munkámat.
Utálom a szürkeséget.
Össze kell veszni mindig a vevőkkel.
Vérlázító ami a munkahelyemen van.
Esőt akarok, hogy nyugodtan sírhassak haza felé jövet.

Meddig tűrjek? 

Napozás és chill

Szombat van és nyugalom. Mivel munkanap van ma, így csak párom és én vagyunk itthon. Se após se szomszédok vagy is néhányan itthon vannak, de nem vészes. Saját tempómban kelhettem fel, ihattam meg a kis kávémat és végre amit már egy hónapja várok, hogy tudjak napozni egy jó nagyot. Mivel senki sem volt kint a kertben ezért ki is használtam az alkalmat és több, mint 2 órán át süttettem magamat odakint. Meg is látszik a nyoma. =D

A napozás után elmentünk párommal a helyi cukrászdába megenni egy fagyit. Annyira kellemes volt, hogy kicsit kitudtunk mozdulni és nem kellett sietni sehova sem. Leültünk kicsit a cukrászda előtt, de olyan érdekes családok párbeszédeit hallgattuk közbe végig, hogy úgy voltunk vele nem eszünk még egyet, hanem jöjjünk inkább haza.

Bevásároltunk estére is, mert sütögetést terveztünk, így vettünk szalonnát is. Egy kellemes chilles estét terveztünk, semmi többet. Kell és szükségünk is van a tökéletes nyugalomra. 

Ami fontos még számomra, hogy eljött az az idő, amikor a vizet is már hűtenem kell, csomó üdítő bent van a hűtőben és mindennap amikor pár órára kimegyek napozni viszek ki magammal egy üveggel. Fel kell készülnöm. =D

Esti állapot

Van értelme?

Van értelme erőltetni dolgokat? amikről tudom, hogy sosem fognak rendbe jönni? mindig azt hiszem, hogy van pár ember akibe kapaszkodhatok végül akkor löknek el maguktól amikor fontos lenne, hogy fogják a kezem. Miért van ez? érzik, hogy szükség van rájuk és odébb állnak? amikor 3 napos beszélgetés odáig jut, hogy szia, hogy vagy? és vissza se kérdeznek, nem érdeklődnek az kissé bántó és frusztráló. Csak nekem vannak ilyen barátaim? rengeteg nem törődöm ember van körülöttem akik leszívják az energiámat és még is miért csinálják? élvezetből? egyáltalán tudják magukról, hogy milyen személyiséget testesítenek meg?

Valószínűleg a válasz nem. Azért nem, mert sosem állok le velük veszekedni, hogy hahó, én is itt vagyok ám, nem csak te létezel a világon és illene érdeklődni néha a másik iránt is, de megszoktam már. Mindig én vagyok a lelki szemetesláda, csak egyszer azon kapják magukat, hogy nem bírom feldogozni az adatokat, információkat és nyomok egy delete gombot, mert előbb vagy utóbb eljön a pillanata mindennek, mint ennek is. Magányos vagyok egyszerűen. Egyedül vagyok a gondolataimmal, érzéseimmel akire senki sem kíváncsi csak a párom. Barátaim, haverjaim nagyon kevés százaléka, kérdezi meg, hogy " hogy vagy?" pedig ez a két szó világot ment. 

Rájöttem, hogy hiába erőlködök semmi sem fog változni. Én változtam már sok mindenki miatt és mit értem el vele? ugyan úgy ott hagytak a barátságban, mint ha mi sem történt volna. Most mit csinálok? próbálok nem foglalkozni az ilyen emberekkel csak kissé frusztráló, hogy nagyon sok ilyen ember vesz körül aki nem adja fel és csak ír és ír és még is mit vár tőlem? meghallgatom a baját és ennyi... én mit nyertem vele? csak át veszem tőle a rossz érzetet, de az enyémből nem kíván átvenni. Meg kell tanulnom ignorálni az ilyen embereket. Holnaptól tréningezem magamat erre a funkcióra.

Végre péntek!

El se hiszem, hogy végre itt a péntek amit egyet jelent HÉTVÉGE! el se tudom mondani, hogy mennyire lassan és borzalmasan telt el ez a hét. Mióta eldöntöttem, hogy felfogok nyáron mondani azóta irtózatosan belassultak a napok. Nem telnek, csak egyre csak hosszabbnak tűnnek. Mindennap a munkában egy kínszenvedés lassan, főleg a délután amikor konkrétan már bujkálni kell nehogy rád dobjanak még egy kis munkát amibe beleszakadsz, de nem baj, itt a hétvége! holnap végre kialudhatom magam és nyugiban megkávézhatok reggel. ^^

Szerelem első hallásra

Vannak olyan dalok amiket elég egyszer meghallgatnom és már szerelmes vagyok a dalba. Nos, az UNB Feeling című dala is pontosan ilyen. Egyszerűen a dallam, a képi világa a koreográfiája is tökéletes. ^^ 

Az én hősöm

Napok óta chill zenéket hallgatok és próbálok relaxálni, hogy megtudjak nyugodni. Ten az én hősöm, hihetetlen táncos és ráadásként tehetséges énekes is aki egy újabb dallal jelentkezett a hetekben. Imádom a New Hero dalát, képi világát. Az egész mv egy ART. 

Zene a gyógyír

Késő este van. Fáradt vagyok bármihez így zenét hallgatok. Nem is választhatnék jobbat, mint a Never Ever dalt. Imádom. ^^ 

Soha semmi sem jön össze!

Kezd ténylegesen nagyon elegem lenni úgy mindenből. A munkából, párom munkájából, hogy ide oda rángatják egyik nap még ezt mondják neki utána mást és így, tervezni sem tudunk semmit. Az hagyján, hogy vasárnap bent kellett lennie 12 órát, de kedd is úgy volt, hogy itthon lesz erre este szólnak, hogy reggel menjen be dolgozni. Most akkor mi van?

Reggel munkába menet újabb pánikolás tört rám és fogalmam sincs megint miért. Kezd nagyon kellemetlen lenni, mert oké, hogy ez már pszichés inkább, de nem tudom mitévő legyek. Szorongás vesz körbe munkába menet, hazafelé is és a munkába is. Olyan lassan telt el ez a nap, hogy az valami hihetetlen. Azt hittem sosem lesz vége. Eljöttem megint 20 perccel előbb, egyszerűen nem bírom bent a légkört, megfolyt. Kikértem holnapra a szabimat, hogy tudjak pihenni és gondoltam hátha mivel úgy volt, hogy párom is itthon van akkor tudunk valami közös programot csinálni, hát sajnos nem így fog történni. Megpróbálok piheni és kicsit kikapcsolódni. 

Fekete vagy Fehér?

Az emberek sokszor feketének vagy fehérnek látják a dolgokat pedig közel sem ennyire egyszerű a dolog. Az egyik ember a kocsira esküszik, hogy gyorsabb és biztonságosabb, de mi van ha én bringával akarok és szeretek közlekedni? akkor én már rossz ember vagyok a szemébe?

Az a baj, hogy sok ember csak a saját maga igazát vallja az igazinak és meg sem hajlandó hallgatni vagy átgondolni amit a másik gondol vagy mond ami lássuk be elég szomorú, főleg ha egy barátról beszélünk. Miért is nem érdekel, hogy a másik mit mond? Minek beszéltek akkor egymással?

Utálok választani. Számomra nincs jó vagy rossz, fekete vagy fehér. Próbálok mindig arany közép utat találni, mert úgy gondolom ez a balansz kell az életben és azon területein. Nem lehet valami csak jó vagy csak rossz. Ismersz olyan embert aki egész életében csak jó dolgokat cselekszik vagy csak rosszakat? Egyáltalán ki dönti el, hogy mi a jó vagy rossz? Lehet nekem az rossz amit a másik csinál, de ő úgy gondolja, hogy az a jó megoldás akkor mi történik? Különböző személyek vagyunk, különböző dolgokkal. Ne ítélj el valakit azért, mert máshogy gondolkodik, hallgasd meg és mérlegelj.

Mindig egy általam kialakított világ nézetem volt, de ahogy haladok előre az életemben kezd megdőlni, hogy sok minden nem az aminek látszik. Sok barát még sem barát. Nem mindenkire tudok számítani. Sok a felszínes ember és aminek kell sajna az közbe is fog avatkozni a terveimbe. Igyekszem megszűrni ezeket a dolgokat és kevesebbet agyalni, de ez nem ilyen egyszerű. Felismertem a hibákat sok dologban és próbálok javítani rajta. Egyedül a barátokon nem tudok csak annyit, hogy ha nem megy valami akkor hagyjuk egymást békén, nem kötelező senkivel sem beszélgetni főleg, ha meg sem hallgat. Az idő véges és fölösleges ilyen dolgokba energiát pazarolni ez olyan, mint a munkahely. Munkaerőt lehet pótolni, de ugyan úgy igaz a munkahelyre is.